6. rész

Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem a szobámba. Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Nem tudom, de valami nagyon vonzott Jimin-hez. Most pedig volt egy gyenge pillanatom és....

Most mégis mit kéne csinálnom? Vajon ő mit gondol? Őt is csak a vágy hajtotta?

Gondolataimat telefonom rezgése szakítitta meg.

Bad Boy: szia....nen tudom mé' nem írsz vissza, de aggódom érted...haragszol rám? :

Nem tudom mit kéne válaszolnom. Az, hogy tegnap azt írta szeret, valamit megmozgatott bennem. Lehet, hogy énis így érzek? Vagy csak bebeszélem magamnak? És még ott van Jimin is. Végül úgy tettem, mintha misem történt volna és válaszoltam.

Bae Girl: cs...köszi, jól vagyok...sajnos túl sok minden történt és nagyon fáradt voltam..:(

Na jó. Tudom, ez a legszarabb magyarázat. "Fáradt voltam,, Ennél rosszabb nincs.

Bad Boy: értem...na de én is mentem mert már fáradt vagyok...szia

Bad Girl: ne! Várj!...ne legyél ilyen!...

Bad Gilr: sajnálom, h elhanyagoltalak...nem volt szándékos...

Bae Girl: írj vissza! Tudom, hogy elolvasod az üzenereket...lécci :'(

Bad Boy: jó, nyugi van....sajnálom...gondolom eléggé megviselt anyukád...halála...és én meg itt hisztizek...

Bad Girl: semmi, de megbocsáltasz nekem? ;)

Bad Boy: ha te is...

Bad Girl: akk ezt megbeszéltük....nemsokára találkozunk!...már alig várom... :D

Bad Boy: hát még én....

Bad Girl: na most mennem kell....majd beszélünk.. szia

Bad Boy: szia édes! :)

Most komoly?! Azt mondta " édes"?! Áááá...de miért örülök neki ennyire?

Ekkor pedig a csengő hangjára lettem figyelmes. Lementem a lépcsőn, majd szembe találtam magam Mr. és Ms. Kim-mel. Az arcuk megterhelt volt, és bűnbánóan néztek rám.

"Jónapot! Hogy vannak? Nem esett bajuk?"kérdeztem aggódva. Igaz, hogy anyám meghalt, de nem az ő hibájuk. Rosszkor voltak rossz helyen. Amúgy is nagyon szeretem őket. Sokat segítenek nekem, amiért nagyon hálás vagyok.

Három értetlen tekintettel találtam szembe magam, najd mindkettőjüket megöleltem.

"Sajnálom...a mi..."nem engedtem, hogy befejezze.

"Még csak eszükbe se jusson. Nem a maguk hibája. Rosszkor voltak rossz helyen."

Ezután még beszéltünk egy keveset, majd mindenki a szobájába ment.

Bementem a szobámba és könnyei utat találtak maguknak. Nem tudtam abba hagyni, bármennyire is szeretttem volna erõs lenni és abba hagyni. Szükségem volt valakire. Valakire, aki megvigasztal, vagy csak annyit mond, hogy nem lesz semmi baj és, hogy õ majd vigyáz rám helyette is.

Bad Girl: szia....hogy vagy? 

Bad Boy: fogjuk rá...és te? ... gondolom nem valami jól, mivel még egy smile-t sem kaptam :(

Bad Girl: hát igen....ühm...
 

Bad Girl: nincs kedved találkozni? 

Bad Boy: ezmostkomoly?!! :) ...Igen!!!!!!....Mikor és hol?

Bad Girl: mi lenne, ha a belvárosban 1 óra múlva....

Bad Boy: sztem nem lenne jó, mivel tudod...egy híresség vagyok... ;)

Bad Girl: oda ne rohanjak....akk fél óra múlva a "mekibe"?

Bad Boy: ok....majd álcát öltök... :)

Erre a mondatára akaratlanul is mosoly szökött az arcomra.

Bad Girl: kíváncsian várom...szia
 

Ezzel pedig vége is lett a beszélgetésnek. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen azt érzem látnom, kell, érezni akarom az illatát, meg akarom érinteni. Bemegyek a fürdőbe és a tükör elé állok, ami legszívesebben összetörne. Elmegyek zuhanyozni, majd felveszek egy egyszerű farmert és egy pólót, majd egy kis sminket felrakok. Még egyszer belenézek a tükörbe, majd indulok is.

Mikor leérek három kíváncsi szempár szegezõdik rám.

"Sziasztok....Ha nem gond, akkor elmennék, mert találkozóm van az egyik barátommal."

"Dehogy, menj csak. Örülünk neki, és ha akarod, bármikor elhozhatod"mondta Ms.Kim mosolyogva. Mr.Kim is így tett, viszont Jimin szúrós szemekkel illetett.

Elköszöntem gyorsan, majd már indultam is a mekibe. Kiléptem az ajtón, viszont ekkor két kar fonódott körém.

"Nem mehetsz el nélkülem!"

"Ezt te sem gondoltad komolyan"

"De....elmegyek veled...kíváncsi vagyok arra a mitugrászra"mondta gúnyosan.

"Ne beszélj így róla és nem kell kíséret. Egyedül megyek, ha tetszik, ha nem."

Ekkor viszont derekamnál fogva felemelt, majd elkezdett cipelni. Az autójához vitt, ahová betuszkolt, majd elindultunk a nagy semmibe. Próbáltam ellenkezni, de nem ment, végül pedig elfogadtam, hogy nincs semmi esélyem.