4. rész

MiHi szemszöge:

Mikor felkeltem az saját ágyamba találtam magam. Két kart éreztem a derekamon, amik szorosan tartanak. Mikor kinyitottam a szemem Jimin-nel találtam szembe magam. Tegnap estével ellentétben melegség öntött el. Örültem, hogy vigyáz rám és biztonságban vagyok. Nagy nehezen és óvatosan kiszálltam az ágyból, majd a fürdőbe mentem.

Mikor belenéhtem a tükörbe megilyedtem magamtól. Szemeim fel vannak duzzadva, vörösek, és még mindig érzem, hogy könnyeim utat akarnak törni maguknak.

Beálltam a zuhany alá, majd meredtem a nagy semmibe.

Most mégis mi lesz velem? Egyedül vagyok. Nincs senkim. Itt vagyok egy idegen házban, idegen emberek közt. Az egyetlen élő rokonom az "apám", akihez eszem ágába sincs visszamenni. Nagyon hiányzik anya. Legszívesebben utána mennék.

Ekkor pedig nyílt az ajtó. Már felöltöztem szerencsére. Jimin aggódó tekintetével találtam szembe magam. Ekkor veszem észre, hogy az arcomon könnyek sorozata van és gyógyszereket tartok a kezembe, amiket ha bevennék, meg is halhatnák.

Mégis mit művelek?

Jimin gyorsan odarohan hozzám, a kezemből kiveszi és kidobja őket. Felsegít a földről, majd visszamegyünk a szobába és leülünk az ágyra. Ekkor már nem bírom visszafogni, hangos zokogásba kezdek.

"Ssh....Nem lesz semmi baj....Itt vagyok."nem tudom, hogy hogyan, de szavai nyugtatóan hatottak rám. Egy idő elteltével már csak bambultam a nagy semmibe. Már elfáradtam.

"Nem vagy éhes?"kérdezi lágy hangon Jimin.

"Egy kicsit"mondom és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de mivel nem sikerül, inkább nem próbálkozok.

Felkeltünk, majd a konyhába mentünk. Jimin készített nekem finom reggelit, majd leültünk az asztalhoz. Jobbnak véltük, hogy egyikünk sem szólal meg.

"Részvétem....Csak, hogy tudd, bármi történjék, nekem elmondhatod."szavai nyugtatóan hatottak rám.

"Köszönöm"

A nap nagyon lassan tellt. Jimin próbálta elterelni a figyelmem, de sajnos ez nem nagyon jött össze. Már nagyon fáradtnak érzem magam, ezért elköszönök Jimin-től és a szobámba megyek. Ekkor pedig, mostanra már szokás szerint, rezegni kezd a telefonom.

Bad Boy: szia....hogy vagy?...egédz nap nem "olvashattalak" :D

Bad Girl: boccs, de most nincs kedvem ehez... :(

Bad Boy: mi történt?...mi a baj? :O

Bad Boy: mondd el! Mi az?

Bad Boy: ???!
 

Bad Girl: az anyám....meghalt.:'(
 

Bad Boy: uh....nagyon sajnálom...nagyon szarul lehetsz...de gondolj valami jóra..

Bad Boy: momdjuk h velem, egy igazi "balfasszal" beszélgetsz... :)

Bad Boy: tudom h mosolyogsz

És bármennyire is próbáltam volna tagadni, valóban így volt.

Bad Boy: gondolj arra h most már nincsenek gondjai és fentről figyel téged....biztos büszke rád, ahogy
eddig is az volt... :)

A sorokat olvasva szám szélén mosoly húzódott. Nem tudom miért, de hittem abban, amit mondott. Remélem, hogy igaza van és tényleg büszke rám.

Bad Girl: köszönöm :D

Bad Boy: mit? :O

Bad Girl: ne játszd a hülyét!

Bad Boy: ok...ne szomorkodj...ha akarod még azt is elmondom, hogy Sehun csodásan van...és azt is h nemsokára találkozunk :) ....vigyázz....már sok gyerekalap a wc-ben végezte....most már benned kell!!

Bad Girl: óóó...kösz az infót Sehun-ról...am szerintem növelheted a wc-tartalmát helyettem...és igen, nemsokára találkozunk...már várom...és végül visszatért a jó öreg perverz Kai...mindenki meneküljön!!

Bad Boy: nálam jobban biztos nem várod...am mindig itt volt ez az énem, csak egy kis ideig takarásba merült...de már visszajött és bármire készenáll... ;-)

Bad Girl: te sosem változol....

Bad Boy: hát nem.. :)

Bad Girl: na boccs, de én most mentem, mert nagyon fáradt vagyok....jóéjt! :)

Mikor felkeltem Jimint láttam az ágy szélén ülve és.....az én telefonomat nyomkodja?!...Mégis mi a fasz?!

"Te mégis mi a jóbüdös francot csinálsz?!"kérdeztem, miközben kivettem a kezéből a telefonom.

"Mégis mi a szarért beszélgetsz vele?! Hiszen még nem is találkoztatok! Honnan tudod, hogy igazat mond?!"kérdezte szinte már ordibálva. Sajnos legbelül el kellett ismernem, hogy valamelyest igaza van. De ez most nem fontos.

"Egy: nincs semmi közös ehez. Kettő: nemsokára találkozok vele és majd meglátjuk, hogy igazat mondott e. Három: mi a faszért turkálsz a telefonomba?!"

"Tudod mit? Nem érdekel. Baszd meg magad! Legyél vele boldog!"

Ez mégis mi volt? Miért volt ennyire mérges és miért érzem magam rosszúl? Hiszen ő hibája volt az egész. Gondolataimból telefonom vibrálása ragadott ki.

Bad Boy: szeva csajszi....jobban vagy már?...már alig várom h találkozzunk :D

Bad Girl: én is :) ....mikor is pontosan?

Bad Boy: öt nap múlva...

Bad Girl: szupiiii :)

Nem tudom miért, de tényleg örültem neki. Valahogy sikerült elterelnie a figyelmem anyám....haláláról. mikor erre gondolok még mindig megerednek könnyeim. Nagyon hiányzik. De erősnek kell lennem, hogy büszke legyen rám.

Még beszéltem Kai-val egy kicsit, majd elkezdtem pakolni a cuccaim. Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni és amúgy sem volt jobb dolgom.

Mivel éhes lettem lemetem a konyhába, miközben abban reménykedtem, hogy Jimin-nel nem találkozok.

Sajnos a remény hal meg utoljára. Vagyis ott volt. Figyelmen kívűl hagytam, majd kinyitottam a hütőt.

Épp vettem volna ki a szalámit, mikor Jimin elrántott onnan és a falnak nyomott. Hirtelen történt minden, és mire feleszméltem már ajkait ajkaimon éreztem. Hirtelen nem tudtam mit kéne tennem, mivel még sose csókolóztam. Oké, ez nagyon hülyén hangzik, de ez az igazság.

Eltóltam magamtól, de épp, hogy csak egy cm-re volt tőlem.

"Mennyivel jobb mint én?"